1986-ban ott álltunk a sásdi sportpályán, és nem tudtuk, hogy már megváltozott a levegő körülöttünk.
Gyerekkori emlék — és ami mögötte volt. Május 1-jén Sásdon minden a helyén volt. Legalábbis úgy tűnt. A sportpálya salakján vonultunk, a vörösre festett kerítés mellett mentem apámmal. A zászlók hullámoztak — piros-fehér-zöldek és azok a másfajta pirosak, amelyek akkor még természetes részei voltak a világnak. Május 1-jei felvonulás a sásdi sportpályán, ünnepi tömeg (1986) A képen minden rendben van. Sorok, zászlók, emberek — mintha egy gondosan megszervezett világ lenne. És valóban az volt. Csak éppen nem teljes. Én egy kis magyar zászlót szorongattam. A tribün két oldalán magasra tornyozott hangfalak recsegtek, valaki beszélt, aztán zene szólt. A levegőben friss fű illata keveredett a salakporral, amit a tömeg felvert. Gyerekek futkostak, lufik lebegtek, nevetés szállt. A világ egyszerű volt és érthető. A ...